Wende dich, du kleiner Stern,
Erde! wo ich lebe,
daß mein Aug', der Sonne fern,
sternenwärts sich hebe!
Heilig ist die Sternenzeit,
öffnet alle Grüfte;
strahlende Unsterblichkeit
wandelt durch die Lüfte.
Mag die Sonne nun bislang
andern Zonen scheinen,
hier fühl ich Zusammenhang
mit dem All und Einen!
Hohe Lust, im dunklen Tal,
selber ungesehen,
durch den majestät'schen Saal
atmend mitzugehen!
Schwing dich, o grünes Rund,
in die Morgenröte!
Scheidend rückwärts singt mein Mund
jubelnde Gebete!
Gottfried Keller
Csillagok alatt
Fordulj meg, kis éji fény
földnek, hol én élek,
napról szemem levevém
és most rátok nézek!
Áldott a csillagos éj,
minden sírt kinyit ő;
's a fénylő örök élet
szabadban sétál ő.
Ha a nap eddig még
máshova is sütött,
harmonikus az épség
az ég és föld között!
Vágyam, a sötét völgyben,
úgy láthatatlanul,
pompás fényes termen át
végigmenni vadul!
Lengjél, te kezdő kör, a
hajnalhasadásba!
És nálam a búcsú kitör
ujjongó imába.
Mucsi Antal