Fáradt vagyok nagyon,
s fáradt az én lelkem.
Gondom és bánatom
mélyen odarejtem.
Üres perceimnek
kongó visszhangjára,
emlékek sora kél
csendnek sóhajára.
Ismerkedem újra
elfeledett múlttal,
hullanak szívemre
tehetetlen súllyal,
ködös homályomból
összeálló képek…
Érintve tudatom,
lassan továbblépnek.
Oszolni látszanak
időben és térben,
hogy fáradt lelkembe
mind, mind visszatérjen.
12 hozzászólás
Kedves Judit!
A versed első három versszaka és a negyedik versszak első két sora egészen erős (talán még a negyedik versszak második és harmadik sora is belefér)… sodor magával… szépen tartod az ütemhangsúlyt.
Kérdezni annyit szeretnék, Judit, hogy nem sietted-e el az utolsó versszakot? 🙂 Talán el is lehetne hagyni… Tudom, hogy abban is rejlik mondanivaló, az is igaz… (az emlékek viszont mindenképpen visszatérnek előbb-utóbb…).
Talán annyit változtatnék, hogy a következőképpen írnám a negyedik versszak utolsó két sorát:
"érintik tudatom
s lassan továbblépnek…"
Ez le is zárja a verset (elmaradhat az utolsó versszak), és el is gondolkodtat egy kicsit… és ki is fejezi az "üresség érzését".
Írd, kérlek, hogy mit gondolsz erről! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Valóban, űgy is értelmes lenne…
De én ki szerettem volna fejezni, hogy az emlékek nem tűnnek el végleg,
hanem visszatérnek a lelkembe, velem maradnak.
A "továbblépni" szó, tudtommal is egy szó.
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Még egy apróság 🙂 A "tovább lépnek" két szó 🙂 "Elfigyelmetlenkedtem" én is itt alant, a hozzászólásomban, bocsi 🙂
Lahat, hülyeséget írok, de az én emlékezetem szerint a "továbblépnek" egy szó, s csak ha közé ékelődik egy másik szó, vagy megcserélődik a szórend, akkor kell külön írni, elváló igekötő.
De ami a veset illeti: én nem érzem feleslegesnek azt az utolsó versszakot, sőt, szerintem lazárásnak nagyon kell, mármint anélkül is megállná a helyét, de mondanivaló szempontjából nagyon kell. Mint amikor az ember csak feszíti az íjat, jó hosszan kell feszíteni (a vers első 4 versszaka), hogy aztán aztán süvítsen, célba találjon a nyíl (5. versszak).
Igen, igazad van, egy szó… itt tényleg igekötő (határozószóként is használatos – lsd. pl. szótárban… ez kavart meg talán). Az első gondolatom volt helyes az első hozzászólásomban. Köszönöm!
Kedves Csaba, nagyon köszönöm hozzászólásodat és hogy megértettél!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Az üres percek után jönnek a tartalmas percek, hogy üres perceinkben emlékezni tudjunk.
Szeretettel:Marietta
…hogy üres perceink ismét megteljenek tartalommal.
Nagyon köszönöm Marietta!
Szeretettel Judit
Kedves Judit!
Olvastam, és újra olvastam. Tűnődve, merengve, visszatért emlékeimmel. Nagyon szép, nekem igazán tetszik. Jó volt ringatózni lágyságán. Köszönöm. Szeretettel Rita:)
Kedves Rita!
Vannak olyan dolgok, amelyek csak "üres" percekben kúsznak elő, de
el nem hagynak soha.
Köszönöm, Judit
Elmerengtem én is e vers képei alatt.
Tetszett!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt!
Néha ilyen dolgokra is időt kell szakítani.
Köszönöm, Judit