Pusztában taposnak lépteim,
köröttem vak állomás.
Zúgó vonatok jönnek,
nem integetek,
nem integet senki,
még visszanézek:
múltporos minden.
Félve forditom fejem előre,
bizonytalanság várja érkrzésem,
hiv az út,
hivnak új emlékek,
mégis tudom:
egyszer visszatérek.
3 hozzászólás
Szia!
Szép ez a vers,szép szavakat,szóösszetételeket használsz"múltporos minden"- ez nagyon szép.A második verszakban kis ellentmondásfélét érzek."Hívnak új emlékek,"Szerintem az emlékek azok a múltak és nem az újak, az újak azok élmények, de Te tudod.Ezt csak én gondolom így.A verset Te írtad a Tiéd,és valamiért ponz így ahogy írtad./az "érkezésem "
szóban egy elütés van,érdemes javítani/
Szeretettel üdv:hova
az utolsó két sorért kaptad, a többi nudli
Kedves gyogyo!
Elég közepes mű, bár azt én is elismerem, hogy a szándék és a megközelítés jó.
És még mielőtt nagyon kritizálnád más műveit, figyelj jobban a helyesírásra:
Érkrzésem=érkezésem, a hiv pedig mindig hosszú í-vel írandó, ja és a fordítom is!
Bocsánat, de allergiás vagyok a helyesírási hibákra, bár nem kizárt, hogy nálam is előfordulnak.
Mindig lehet és kell is tanulni.
Egy hármast azért jóindulattal megérdemelsz.
Üdv.:Tamás