Koldus kéreget, tereken, utcán
Tompán átsuhan, szemem a cuccán
Árul, kéreget, szégyenét rejti
Napok gondjait a porba ejti
Apró forintok, mit adni tudok
Lelkem békétlen, épp, hogy nem futok
Tenger gond elöl, megszökni nem lehet
Koldus sorsáról, szegény nem tehet
Megyek már tovább, de ott van a másik
Gyűrött ruhában, unottan ásít
Félszeg mozdulat, a kezét nyújtja
Néha elmereng, céltalan útja
Vajon miért lett, az utak rabja?
Kopott életét, kölcsönbe kapja…
Alszik a padon, kemény az élet
Várja, majd eljön a végítélet
2006-03-04
4 hozzászólás
Hej de kerek lett ez a vers!
Sajnos, hogy ez van…Nap, mint nap tapasztalható…Köszönöm figyelmed.
Üdv.Éva
szép. és néha én is el szoktam gondolkozni, vajon ő tehet arról hogy utcára került?………….
gratu 🙂
Szia Sanna!
Nehéz elmenni mellettük úgy, hogy ne sajdulna meg a szívem. Sajnos segítni mindenkin nem lehet.
Köszönöm figyelmed.
Üdv: Éva