6 óra 30. Kinn állok a peronon
Poggyászom fáradtság, közöny és üres fej
Pár perc és ruhám egy ülésre ledobom…
51-es kocsi, 29-es hely
Egy ismerős száll fel, mellém szól a jegye
Beszélgetni kezdünk – félek, ne untassam
S éppen megkérdezném, a sora jól megy-e,
De kalauz jön, hogy jegyemet mutassam
A kocsiban csend. Vagy harminc ember mutat
Remek példát kultúrált vonatozásból,
Nem hangos, nem zörög, élvezi az utat
– Egész megdöbbenek e nem várt hatástól
A vonatkerekek jellegzetes hangja
Adja meg utazásom egész ritmusát,
S a másodosztályon ülők alsóbb rangja
Az érzés, mellyel vívok egy komoly tusát
De mit számít ez? Legyek akár fapados
Kocsin vagy takarmányt szállító vagonban,
Könyörgöm, érkezzek már meg, mert zavaros
Versemtől lassan a fejem is szétrobban
8 hozzászólás
Jó!
Tetszik, szeretem egyébként is a vonatos verseket, és a csattanója is nagyon közel áll a szívemhez.
aLéb
Micsoda MÁV reklám 🙂 érdekes kis vers.
Hanga
Nagyon jó, Vipera! Élveztem.:) Üdv: Colhicum
Szia!
Látom, felkavart az utazás! 🙂 Tetszett!
Kedves aLéb, Hanga, Colhicum és Inesita!
Csupán pár perce tettem fel, és már négyen el is olvastátok! Fantasztikus érzés, köszönöm!
Hát igen… Mindig ugyanazzal a feelinggel utazok vonaton. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tényleg javulást tapasztalok az utazási kultúrában. Ezt a verset egyébként a kaposvári állomáson kezdtem el írni, de már nagyon szenvedtem a végére.
Köszi mindent mindenkinek!
Vipera
Aranyos, elképzelem mindezt képekben. A versed élvezhető, de milyen a valóság???
Gratulálok! Jó volt olvasni.
hamupipő
Köszönöm Hamupipő!
Vipera
Tetszett, érdekes kis vonatozás:) Grat!:)