Útban a Turulhoz*

Erdei, murvás út vezet a hegyre,
rajta a hullott, sok színes levél,
miközben fentről szállingóznak egyre,
amint egy kissé megmozdul a szél.

Süt is, nem is… A napfény langyos, bágyadt,
a kabátot nem parancsolja le.
Az égen vékony, fehér cérnaszálat
húznak a gépek, útban Bécs fele.

Fák, cserjék, bokrok végtelen pompája
most teljesült ki, ma még gyönyörű;
lenn korhadt ágak, gombák, csiga háza,
a tisztáson még zöld, üde a fű.

Pihennek rőten, narancsosan, sárgán,
minden levél más, mindegyik – maga;
de együtt – meleg tónusú szivárvány,
őszi divatlap hű lenyomata.

Lilás-piros terméssel díszlik szerte
a kecskerágó, galagonya, som,
egy titokzatos festő kikeverte
palettáján, a ritkás bokrokon.

Sétálunk lassan, hallgatjuk a csendet,
beszélgetünk, van témánk épp elég;
madár sehol, víg dallal nem üzenget,
Afrikába tette át lakhelyét.

Harsány szín itt az erdőn nem jellemző,
csak átmenet van, sok-sok árnyalás;
évente ez van: őszi beköszöntő,
természet szülte finom színvarázs…

Tatabánya, 2010. október 26.
______________________________________

*/ A tatabányai Kertvárosi Bányász
Művelődési Otthon Őszidő-2012
elnevezésű verspályázatán díjat
nyert versem.