megállok egy pillanatra
két utca üdvözli egymást éppen itt
körbe nézek
mintha keresnék valakit
de nem várnak már a sarki lámpák alatt
az elfelejtett csókok nyomai
ízük sem bukkan fel számban
a hírtelen összegyűlő nyálban
csak néhány bogár röppen a fény felé
mint a Nap a nyugati láthatárra
amikor sietne már
hogy pihenni térjen
mert azt hiszi valaki várja
de másnap ismét indul
ismét felbukkan a magányos csavargó
egy újabb egyedül-éjszaka után
szétlökdösi a ködös homályt
a kavargó bizonytalant
és teljes hittel indul el
tudja
már megint tudja biztosan
ma társra lel
most csak a sötétség álldogál velem a sarkon
amint a lámpa alatt a falat támasztom
és nézem a követ
meg a léptem hallgatom
ami már órák óta követ
és most utolér
a sötétséggel karonfogva érkezik
és megérint
elér engem is az éj
kabátomba mar
ingem alá bújik
hozzám simul és bár hideg
mégis kicsit felmelegíti szívem
tudom már indulnom kellene
de nem mozdulok
nem tehetek ellene semmit
maradnom kell
még várok
egy jelre talán
hogy egy csillag rám kacsint
int majd nekem a üres sötétség pereméről
jelzi hogy lát
hogy megtalált
hogy rám vár ő is odafenn egy sarkon
csak ott nincs lámpa
nincs bogár
még a lépések sem konganak
ott elporlanak a kétségek
elenyésznek a félelmek
fénytűkre szúrva őrzik ott a reményt
belém döf érzem a csillagsugár
az a csöpp fény
hogy szíven talál
és sarki-magányom eltűnni látom hírtelen
nézzük egymást
a csillag meg én
létünk oldódik fel
egy utcasarok végtelenén
2 hozzászólás
Nagyon tetszik a versed, jó volt olvasni!
Én mondjuk használtam volna írásjeleket, de az én vagyok, és nem Te. 🙂
Egyébként így is teljesen érthető. 🙂
Gratulálok!
Üdv.: Mariann
Szép napokat kívánok!
Szervusz Szőke lány!
Már néhányan említették az írásjeleket, de gyakorlatilag soha nem használok.
Lehet, hogyha ide-oda kiteszek mindenféle jeleket, akkor nem lennék érthető… 🙂
Nem annyira fontos, hogy mindent pontosan úgy értsenek, ahogy én, mert néha nekem is nehéz pontosan megfogalmazni a saját érzéseimet, csak érzem őket és ezt az érzést, úgy érzem jobban át tudom adni így…
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu