Van közöttük nyílegyenes,
egészen szűk, macskaköves,
széles, többsávos, aszfaltozott,
aprócska kavicsokkal rakott,
keskeny, a téren átvezet,
kemény, száraz, repedezett,
kacsaringós erdei,
bozóttal, ágakkal teli,
jó szándékkal kikövezett,
olyan, mely sehova sem vezet,
hátul futó, elkerülő,
az utolsó… végén temető,
kétoldalt virággal szegélyezett,
porlepte, őrzi az emlékezet,
járatlan, mit jártért hagytak el,
olyan, mi senkit nem érdekel…
Valahol talán ott a tied,
az is lehet, hogy mindegyiket
tapostad egyszer-egyszer,
de választanod már nem kell,
hisz hull a hó, a jótevő,
és nem lesznek utak, csak hómező.
14 hozzászólás
Valahol, valamikor, talán végig járjuk mindegyiket…
Nagyon szép a versed, kedves Gyömbér.
Ölelésem!
Ida
Kedves Ida!
Igen, valószínűleg sokféle úton járunk. Érdekes dolog ez…
Sokszor választhatunk és van amikor "csak úgy" ráterelődünk.
Köszönöm kedves soraid!
Szeretettel: Gyömbér
Zseniális a versed Gyömbér!!!!Kész, ilyenkor minden beszélőkém eláll…
Szia szusi!
Az "írókád" nem állt el és ezt köszönöm! 🙂
Örömmel láttalak: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Csodálatos vers.
Elgondolkodtam, vajon melyik úton nem jártam még, és hálla Istennek egy van, remélem arra az útra még sokáig nem lépek.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Én is remélem! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
Nem elemzem!
…ez csodaszép!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, ha tetszett!
Gyömbér
igen, zseniális!
és az is jó (montam már többször), mindenki érti, meg mást ért, majd mindenkinek jó érteni.
én is megértettem, a magam szintjén.
és köszönöm, hogy olvashattam.
F.
Szia Frigyes!
Köszönöm, hogy elolvastad! Most utólag jutott eszembe pár út, ami kimaradt. Talán majd máskor…
Zsó
Szia Zsó!
Mindig olvaslak. És nem kell megköszönnöd!
Megírhatnád azokat is, tán nem maradnának ki.
Frigyes
Kedves Gyömbér
Ezt olvasva megvilágosodtam. Ezért érzem, úgy, hogy nehéz választani, mert ennyi választék van. A befejezés nem igazán segíti a tájékozódást. Bevallom néha el is vagyok tévedve. Ez amit leírtál a magyar nyelv csodája. Egyszerű szót, mint az út hányféle képen tudjuk kifejezni. Nagyon tetszett.
Így utólag, és egy kicsit előre, boldog ünnepeket kívánok.
Üdv: FJ.
tetszett!
Szia!
Ügyes vers! Simán megkapod tőlem az ötöst… csak két észrevételem volna.
– "a téren átvezet"
Szerintem ez kicsit kilóg az által, hogy – nyelvtanilag – nem jelző. Amikor elképzelem szavalva a verset, közbevetésként képzelem el. Írásban én ehhez (egy felsorolás közepén) zárójeleket vagy gondolatjeleket használnék.
– a hó
Most is azon gondolkodom, hogy itt mire gondolt a költő 😉 Egyelőre kizártam a tippjeimet. (Pl. a halál nem lehet, mert arról már szólt egy út, és a hó most épp azt is betemeti. A halál halála – mint egy dupla tagadás – az örök élet volna…)
Bocs, ha túl kekec vagyok…
Üdv.: Gyula