Nem akartam ünnepelni,
harminc év még nem a világ,
mégis azt gondoltam este,
nem elég egy csokor virág…
El kellene talán menni,
egy finomat vacsorázni,
ahol eddig nem voltunk még,
olyan helyet kell találni…
Nem kellett túl messze mennünk,
csak egy Bajor sörözőbe,
nagyon jó volt ott az étek,
várt minket a termek őre…
Barátságos hangvételben,
kínálgatott minden jóval,
addig, amíg megsült minden,
megitatott sörrel, borral…
Diszkrét volt míg falatoztunk,
nem hallgatta csámcsogásunk,
de azonnal ott termett ő,
ha valamit megkívántunk.
Jóllakottan elpilledtünk,
nem kértünk már több sült libát,
aranyos volt , nagyon kedves
hozni akart utó-piát…
5 hozzászólás
Kapcsolódva előző írásom hangulatához…:D
Most is csak azt mondhatom Kedves Tibor, amit a "Majd holnap fiam…" versednél. Sok boldogságot, tartsd meg humorodat!
Köszönöm szépen! 🙂
Elő-pia, utó-pia,
Lesz-e nálunk olimpia?
Én vagyok az apám fia,
Hazám ez, s nem Kolumbia…
Köszönöm szépen a bejegyzést, örülök ha olvastál kedves mandolinos. 🙂