Utolsó ígéret… csak az marad.
Utolsó mosolyod sírva fakaszt.
Utolsó mondatod nem hallom többé,
Könnyezni fogok rajtad örökké.
Utolsó mondat, utolsó szó,
Miért van olyan, hogy utolsó?
Fáj a szívem, ha emlékezek,
Sírodhoz kimenni nem szeretek.
Nem látlak többé. Előző nap
Még minden vidám volt, de nem úgy maradt.
El sem búcsúztál. Csak itthagytál.
Nem érdekes, nem is számít már.
Apát akarom, és nem csak egy képet!
De mit számít ez? Nyugodj békében…
5 hozzászólás
A barátnőmmel olvastuk a verset. Vidáman nekikezdtünk, előtte mosolyogtunk. Végére értünk, és nem értettük hogy elötte min lehetett nevetni. Annyira megérintett mindkettőnket, hogy emellett a fájdalom mellett örömöt el sem tudtunk képzelni! Nagyon jól sikerült.
megértem milyen rossz lehetett. át tudtad adni amit éreztél. nagyon szép.
Úgy hiszem, ha most édesapád lát, nagyon büszke Rá(d), hogy ilyen lelkű gyermeke van… Köszönöm a verset!
Huj… de olyan nagyon szomorúan nagyon jó..
Tudod vannak "őszinte", és "nem őszinte", versek..
Ezt általában megérezzük.
Mikor olvastalak, tudtam, hogy ez őszinte. Remélem nem valós…
Ja és utolsó nincs..csak utolsó előtti.(ezzel nem akartalak megbántani)
Üdvözlettel: d.p.
Szia Leona!
Még nem találkoztam a neveddel, de most online vagy.
Megnéztem az adatlapod, gyorsan elkezdtem számolgatni. Te ezt a verset 12 éves kislányként írtad, ha jók az itt található adatok.
Le a kalappal előtted! Padlóra tett rögtön amiről írtál, nem véletlenül, az "ahogyan" pedig elképesztett.
Azóta eltelt 4 év. Szerintem békében nyugszik, bár ezeket a helyzeteket nem mindenki dolgozza fel 4 év alatt, pláne a hozzád hasonló korú fiatalok. Ez is személyes tapasztalat.
Minden jót neked, megnézem hogyan fejlődtél pár év elteltével!
Szeretettel: Kankalin