Szolgák. Arcok sora a porban.
Azt mondják, király vagyok.
Lelkek. Mind előttem, mind útban.
Hanyatlok. Elhagynak a dalok.
Bűnök. Lelkem szülte hajcsárok.
Kínzó ütemek és dallamok.
Nevemet többé ne kiáltsátok,
Ti szolgalelkű rabok.
A bukás. Keserű ostorcsapás.
Szolganépem fellázadt.
Tollamat elhagyó, hívó kiáltás,
Fogadjatok rabszolgának!
A tudás. Későn jött barát.
Szólni hozzá ma nem tudok.
Eldobok hatalmat, koronát.
Csak tűrjetek meg, betűk. Dalok.
6 hozzászólás
Nekem tetszik! Jó, feszes vers, legalább olyan jó, mint a prózád.
Örülök! 🙂
Nagyon tetszik! Tényleg “feszes” ! Én se találok rá kifejezőbb szót.
Remek vers, gratulálok!
Köszönöm!
Meghozták a várt hatást a tőmondatok! Gratulálok, nagyon erős kis vers, mondanivalóval, tartalmas, egyszóval nekem tetszik! 🙂 Ihletett perceket és még sok ilyen jó írást kívánok! Üdv!