puha rózsaszirmok isszák
a zongora szavát.
A kastélykertben ezernyi vadvirág ontja
a tavasz mézédes illatát.
Egy kismadár üldögél a szökőkút szélén,
a sima víz tükrében csodálja magát,
tollát rendbe szedi, gondosan körbenéz:
mennyire szereti drága-szép otthonát!
Halk léptű asszony sétál a kertben,
ernyőjén lágyan csillan egy napsugár,
puha kezével gyöngén végigsimít
napfénytől csillogó dús, barna haján.
Pillangó szárnya suhog a csendben;
oly valószerűtlen ez a pillanat,
mint fakó képeslapon egy rég letűnt korszak,
az idő megállt, az asszony itt maradt.
Nem nyitja száját szóra már senki,
a kastélyban csak a kismadár dalol.
Az asszony hallgatja mosolyogva, némán.
Egy keselyű vijjog a távolban, valahol.
Hol vagytok vidám, örömteli évek?
Hová tűnt a szó, hová az emberek?
Vége lett örökre a jónak, a szépnek,
csak a magány maradt s a növényrengeteg.
A kastély falát repkény borítja,
nincsen már kertész, ki kiirtsa a gazt.
A kerti bokrok, rózsák mind-mind visszasírják
a gyermekzsivajtól zengő, utolsó tavaszt.
Így marad ez már. A múltat visszahozni,
nincs a földön ember, ki lenne hivatott.
A kastélykert bezárult, a sors súlyos keze
rátette a nagy, nehéz lakatot.
S kinek otthona e hely a kezdetektől fogva,
itt maradt bezárva, a kastélykert foglya.
Aki nem hagyja el többé ezt a helyet,
és hálát ad Istennek, hogy ide születhetett.
Tudja a végzetét, ismeri a jövőt:
semmi nem lesz olyan, mint annak előtt’.
Sorsa most lett teljes, egymagában maradt.
Senki sem bontja le körötte a falat.
Az asszony szája többé nem nyílik már szóra,
a kertben várja csendben, mikor jő az óra,
melyen elindulhat az utolsó útra:
fel a fellegekbe, az álmokon túlra.
7 hozzászólás
Kedves Szőke lány!
"oly valószerűtlen ez a pillanat,
mint fakó képeslapon egy rég letűnt korszak…"
Nekem is ilyen valószerűtlen volt ez a pillanat, amíg a versed olvastam. A múlt szépségeit, a jelen fájdalmait gyönyörű képekkel ábrázoltad. Hát mi tagadás, engem levettél a lábamról.:)
Nagyon tetszik a versed!
Egy aprócska hibára hívnám fel a figyelmed. A kilencedik versszak, második sora:
itt maradt bezárva, a kastélykert foglya. – majd alkalomadtán javítod.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet, és külön köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet arra a hibára. Ilyen az, amikor az ember "csuklóból" ír… Be kell vallanom, hogy háromszor is átolvastam a szóban forgó sorokat balról jobbra, jobbról balra, mire rájöttem, hogy: "Tényleg!" 🙂 Mindkét írásmód helyes, csak éppen más az értelme… úgy látszik, az agyam így "hozta össze"… 🙂 Javítottam, és még egyszer köszönöm szépen az észrevételt.
Köszönöm továbbá a kedves szavaidat. Nagy öröm számomra, hogy ennyire tetszett neked az írásom.
Szeretettel:
Marianna
Kedves Szőke lány!
Olyan ballada hangulata van. Olyan hatást kelt első olvasásra. Jó a felépítése.
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és köszönöm a kedves szavakat.
Marianna
Kedves Szőke lány!
Olyan ballada hangulata van. Olyan hatást kelt első olvasásra. Jó a felépítése.
Ági
Igen,ballada hangulatú!
…igazán tetszett!
Üdv:sailor
Kedves Sailor!
Örülök, hogy tetszett! Köszönöm az olvasást! 🙂
Üdvözlettel:
Marianna