tollamból nem születik új mű.
Valami kiégett bennem,
legyőzött az átkozott Idő.
A sasmadár fiókaként
más szolgálatát kapja talán,
s tudom, egyszer ő is le fog győzni,
a csuklyás-köpenyes, vén Halál.
Nem kell már Neked sem a dal,
melyet kopott lantomon játszom.
Belőlem a jobb rész kihalt,
s ha írok, barátokat bántok.
A sasmadár élte delén
válik majd híres, nagy vadásszá,
s tudom, egyszer ő is le fog győzni,
a csuklyás-köpenyes, vén Halál.
Véget ért az édes élet,
miről azt képzeltem, enyém.
Könyvem lapjain bú rak fészket,
csak a Magány maradt hű vendég.
A sasmadár halálakor
eltűnik és nem keresik már.
S tudom. Egyszer végleg le fog győzni.
A csuklyás-köpenyes, vén Halál.
5 hozzászólás
Kedves Jox!
Hiányozni fog írásod!
Remélem még meggondolod.
Ehhez a remélem, még nem utolsóhoz gratulálok!
Drága JoxiM!
! Mert bár az élet nem mindig édes, de hidd el, mindent meg lehet édesíteni, erre valók a barátok! A jobbik rész pedig még ott van benned, nem ég az ki soha! soha! soha! csak talán most takarékon pislákol, de az idő hidd el sokszor a legjobb gyógyír!!!! és azok akik itt vannak veled!
szeretettel-panka
Biztos nem ez az utolsó!!!
Mindannyian átélünk "alkotói válságot".
De ezen túl esünk és mintha mi sem történt volna, újra tettre készek vagyunk!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Jox 🙂 Nem hiszem, hogy ez lenne az utolsó. Most talán így érzed, de az élet különböző fejezeteinél az író ember mit tehetne mást? Ír. Neked megadatott az a lehetőség, hogy így kifejezd magad. Nem szabadna erről megfeledkezned. És másokat sem szabad megfosztanod attól, hogy olvashassanak. Hiszen írásoddal adsz másoknak. Ezt sose feledd!
Szia Joxemi!
Ez sem egy vidám vers, de nem baj. Nem hinném, hogy az utolsó vers lenne (vagyis remélem)
Barátsággal: Ági