Ma beteljesült egy nem kívánt álom,
S szerelmedet többé sosem kívánom.
A sors ma levette szeretésed terhét vállamról,
Új rózsa nyílott az eltiport hamvakból.
Jöttödre térdem már nem remeg,
Szívem téged szerelemből már nem szeret.
Nélküled így boldogabb vagyok.
Egymagamban szabadon szárnyalok.
Szerelmes szavaid átadom másnak,
Rám valahol jobb szeretők várnak.
2005. szeptember 27
4 hozzászólás
hú, de könnyedén veszed…
hát már 2 éve szakitott velem ugyhogy azért annyira nem…
Üdv!
Ez már olyan írás tőled, ami a költészet tényleges útjának első mérföldkövénél íródott. De az út még hosszú, és sok-sok mérföldkő van még előtted. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szia!
Szinte vidám ez az elbocsájtó szép üzenet. 🙂
deb