Felhős hegyek sötétjén bujkál a hold,búsan mogorván.
Cammog a kivetett ember a sötét éjszakán..
Fagy nyúzza szél cibálja dérlepte fejét.Megy,keresi éjszakai helyét.
– Ó szívemnek édes otthona!-miért is hagytalak?
-Isten!Mivel bántottalak?Az élet így,mint a bűn keserű!
Szívében egyre jobban gyülemlik a düh.
-Hej, mikor még mindent elbírt a vállam!
Volt családom, pénzem s házam…
Felüvölt, mint farkas a fagyban.
-Istenem!Nem így akartam.
Az igazság súlya húzza!Valaha tisztalelkű volt s bátor.
Most sunyin retteg élettől,haláltól.Behúzódik egy zugolyba ,
hová nem tör be a szél.Lámpa huny, tűz pislákolva él.
Kabátja vánkosa,újságpapír paplanja.
Kék fényben ég a sötét éjszaka.Alszik.
Álmodik gyönyörű álmot,mely szebb valót ígér.
Feje felé fedelet, gondos asszonyt, meleg otthont.
Szemében a tűz visszfénye égett,
odabent megdermedt a lélek.
Reggelre ápolatlan szakállát dér borítja,
bőre ólomszürke,véres a fű alatta.
Utolsó nap
By Csonka Mária
12 hozzászólás
Kedves Mária, megható ez a korhű vers! Úgy gondolom, a prózaversek közt megállja a helyét. Gratulálok!
Szép, szomorú. Illik a komor témához a prózavers-forma, jól megtaláltad!
Gratulálok.
Tessék szíves lenni szóközöket hagyni vesszők, pont után, mondat végén…:)
Megrázó alkotás…
S jellemző a hajléktalanokra…
Gratulálok írásodhoz!
Kedves Maria!
A versed egy pillanat alatt visszadobott két évre, a 2009-es évbe, ugyanis akkor egy véletlen beszélgetés után ott a budaőrsi bevásárlóközpontban, (amelyet ma mint cikk ismét feltettem az oldalr)én is írtam egy sorozatot , 12 verssel, és útószóval a Hajléktalanok cimmel, a Napvilág, a Hajléktalanok számára rendezett gyűjtőakciójával kapcsolatban. Sajnos, ami azonban már nincs itt az oldalon, úgyszólván agyon lett hallgatva.
Nem "szép", de valódi képekkel tükrözted a verseded, amit a velük eltöltött ídőben volt alkalmam nem egyszer látni, amikor a sorozatra a témát gyüjtöttem. Igaz, valódi képek.
Üdv Tóni
Kedves István!
Köszönöm, hogy elolvastad.Sajnálatos dolog, hogy Magyarországon is, egyre több ember él így.
Üdv:Mária
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy elolvastad és köszönöm az építő kritikát.
Üdv Mária
Kedves Lyza!
Köszönöm, hogy elolvastad.Egyre többen élnek így, kis Hazánkban, ha Őket látom mindig imádkozom- Ezt ne add nekem soha Istenem!
Üdv:Mária
Szia!
Megrázó vers, sokan át kell, hogy éljék. Sajnos.
Szeretettel:Selanne
Kedves Tóni!
Köszönöm ,hogy elolvastad.Lehetünk fent vagy lenn az élet forgandó, nem tudhatjuk mi vár ránk.
Egyre többen élik életüket az utcán, még 20 évvel ezelőtt, egyetlen öreg csövesünk volt a
városban, mára a lakótelepeken, több mint 500an élnek a toronyházak védelmében.
Nem jól van ez így, különösen mostanság, a szemben lévő háztömbből naponta lakoltatják ki a
családokat.
Véleményem szerint, legnagyobb érték az ember, de ez ma már mit sem számít.
Üdv:Mária
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.Igen.Sokan élnek így manapság, de miért kell az embereket ilyen életmódra kényszeríteni?
Szeretettel Mária
Kedves Mária!
Mint látom, sokunkat versírásra sarkallt már a hajléktalanok sorsa. Szomorú sorsa egyre több embertársunknak. Versedben nagyon jól bemutatod szomorú megpróbáltatásaikat.
Én szabadversnek tartom ezt a formát, amely nem szigorú versszakaszokból áll. Tudomásom szerint a prózaverset oldaltól oldalig írják, ugyanúgy, mint pl. egy novellát, vagy a könyveket szokás. Csupán az különbözteti meg a prózai írásoktól, hogy azért a szövegben sok a rím, ugyanúgy, mint a versekben.
Meghatódtam attól az együttérzéstől, amit soraidből kiérzek.
Engedd meg, hogy valamire felhívjam a figyelmed. A mondatok közben előforduló írásjelek után mindig üssél szóközt, különben nagyon sűrű lesz az írásod, ami zavarja az olvasót. Egyébként ez előírás.
Fogadd jóindulattal a megjegyzésemet.
Szeretettel: Kata
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm jóindulatú bírálatodat.Köszönöm, hogy elolvastad.
Megfogadom a tanácsodat.
Szeretettel Mária