Mielőtt élnél önkéntes
számkivetetten
(újra és újra elbújva
a beléd épült csendben),
engedd, hogy magamat
magányodba rejtsem.
S hogy magadat belőlem
ki ne felejtsem,
hagyd az ajtót résnyire,
megtalálni engem.
Trükkös fonás, tetszik a játékossága, csavarjai (nem a szó mechanikai értelmében), és ez az őszinte ki-be járás, lélektől lélekig. Van a versnek ötletes humora, de nem ez jellemezte bennem, ez inkább csak ennek az odaadó gondolatnak a pikáns fűszere. Nagyon jó volt olvasni, Erika.
Kedves Erika!
Versed trükkös, és szerintem kissé vicces is. Én mosolyogtam rajta, mikor a végére értem. Remek befejezés, és az Úravaló cím is sokatmondó! "…hagyd az ajtót résnyire" nyitva… Huncut!
Nagyon tetszett!
Szeretettel olvastam: Kata
7 hozzászólás
Trükkös fonás, tetszik a játékossága, csavarjai (nem a szó mechanikai értelmében), és ez az őszinte ki-be járás, lélektől lélekig. Van a versnek ötletes humora, de nem ez jellemezte bennem, ez inkább csak ennek az odaadó gondolatnak a pikáns fűszere. Nagyon jó volt olvasni, Erika.
aLéb
Ááááá! Ez nem ér! Olyan gondolatok fogalmazódnak meg benned, hogy állandóan csak irigykedésre sarkallnak. :)))
Nagyon tetszik!
Üdv
Zoli (az irigy)
Minden elismerésem! Remek vers!
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon jól fonódnak egymásba a sorok kedves Netelka !
Gratulálok remek versedhez !
Szeretettel olvastalak:Zsu
Nagyon kedvesek vagytok, szívből köszönöm a hozzászólásaitokat 🙂
Erika
Kedves Erika!
Versed trükkös, és szerintem kissé vicces is. Én mosolyogtam rajta, mikor a végére értem. Remek befejezés, és az Úravaló cím is sokatmondó! "…hagyd az ajtót résnyire" nyitva… Huncut!
Nagyon tetszett!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, Kata 🙂