Útvesztő

Nyárutó illatával teli a táj.
Megfoghatatlan csorog el az idő,
hang nélkül, mint szélszaggatott hírvivő,
kinek minden eddig megtett lépés fáj.

Bolond a világ is, egy nagy kupleráj.
Hangzavar tépáz ideget, őrjítő,
s nincs már benne az a csendes kikötő,
ahol nem rándul görcsbe a gyomorszáj.

A gonosz az, aki most kártyát kever,
és minden adu a markában marad.
Reményed, téged is a földre teper.

Szép jövő?? Ember, ott ne keresd magad!
A sötétség, ami megmaradt neked,
hol éhes nomádként járod utadat.

Mohol, 2022. Szeptember 10.