Tulajdonképpen miért vagy elégedetlen?
Kire, mire haragszol? A láncra, ami a nyakadat szorítja, vagy a kézre, mely a láncot a nyakadra tette? Furcsa érzés, ugye? Pedig te szabadnak születtél, a testvéreid ma is azok, csak te sínylődsz láncra verve, tehetetlenül, mint börtönben a rabok. Megnyaltad azt a kezet, amelyik örök rabságra kárhoztat. Elfogadtad. Most mégis úgy érzed, ez a kéz, ami a csontot eléd veti, kuckót épített neked, hazug és kihasznál.
Kibújnál a láncból, ugye? Ostoba kutya vagy, mert kutyahűséged még ezt sem engedi. Néha eljátszol a gondolattal,hogy szabad vagy, pillangókat kergetsz, vagy a macska után loholsz, de akkor megállít a lánc. Olyankor mérgesen téped az acélt, fogad akasztod a lánc karikái közé. Morogsz és szenvedsz, álmodsz és kitörnél, de akkor jön, jön az a kéz. És Te megnyalod újra. Újra és újra, pedig marcangolni szeretnéd, szétszedni apró darabokra, hogy hulljon a vér, az acél. Akkor lehajtod a fejed, gubancos szőröd borzolod, és elkullogsz egy árnyékos sarokba, hogy ne is lásd őt, aki rabbá tett és becsapott.
Tulajdonképpen miért vagy elégedetlen?
4 hozzászólás
Éget a szégyen, hogy én is a gerinces emlősöknek ahhoz a fajához tartozom, amelyiknek egyik egyede ezt a kutyát láncra fogta. Ha tehetném, azt a barmot is melléje kötném. Elnézést az idulatért, amit a kitűnő írásod vert fel bennem.
Gratulálok. a.
Fantasztikus. Ezzel halaljuk meg a kutyahuseget. Nagyon jol megirtad, megdobbento.
Nekem is a kutyák értelmi képessége, hűsége jutott eszembe soraidat olvasva. Egészen másként közelíted meg a témát. De nagyon igazat adok Neked, és antonius-nak is, aki az indulatos szavakat leírta. Micsoda kínzásnak vetnek alá emberek láncra vert állatokat. De ha csak ez volna, de az ember, az ésszel, értelemmel megáldott ember az, aki mindazt véghez viszi, amit nem volna szabad tennie.
Nagyon jó írást tettél föl nekünk.
Kata
Kutya legyek, ha tudok válaszolni a kérdésedre!
Vau!
:-)))