…most kristályos, ép és karctalan,
a kimondott szónak arca van.
Fagyáspont nincs, tetraéderek,
egyenletes hűlés, mert így kerek,
forró vérű, izzó kvarchomok,
szemembe hullik és karcolok,
ha majd sejtjeimbe öntenék:
üveglelkű, olvadt ömledék
marad belőlem, mert úgy törik:
szilánkokra hulló ösztönig,
üvegcsontú, lázas testmeleg,
törékeny mész, élő sebhelyek,
parányi pötty, mint a porbogár,
sugár-alakban lecsordogál,
hieroglifák és terpeszek,
belőlük szakítva heg leszek,
hajszálér-háló itt bent a sík,
amint a rezgése felhasít,
vagy stroboszkópként megmaradhat:
fényt szór a gömb a pillanatnak,
s merítkezem a színsugárban,
semmim se volt, de szinte már van,
ha nem lesz belőle semmi sem:
szilánkjait titkon elviszem,
naponta bontom, hogy kirakjam:
mi törhetett egy pillanatban.
7 hozzászólás
Különleges hangulatú vers – közrejátszik, hogy én is épp különösen érzékelek? – , tele olyan szóval, kifejezéssel, amire a veszély, a fájdalom, a bizonytalanság az asszociáció. A rímeid lenyűgöznek, mint mindig. Ez egy iszonyatosan érdekes, ellentmondásos, elgondolkodtató írás – ahol egyszerre van minden, és nincs semmi. Kicsit frusztrál is a feeling…
A rímek, a forma… Vesztergom. 🙂 A tartalom is zseniális, de még kicsit át kell rágnom magam rajta, mert ezzel a sok jelzővel, hasonlattal… nos megfogtál, mondhatni kicsit kifogtál rajtam, Üveglelkedet félve olvastam, el ne törjem közben. 🙂
Halomban képesek feküdni a szilánkok, szétsimítani is veszélyes, összerakni lehetetlen. A sebeket begyógyítani igen. Talán…
Gratulálok neked elgondolkodtatóak soraid.
Ölellek:Sel
5×5 csillag…mit ragozzam? baromira tetszik…érzékeny, a mozaikkép összeáll a végére, a tördeltség ellenére van íve…okos vers, sok.sok komoly természettudományos párhuzammal / szeretem, ha a versekben ilyen dolgokat rejtenek el, ill. hasonlítják a lélekhez /, szellemes, nagyon profi…
Üdv: Cal
Szia Szkít! 🙂
Megtalálható itt minden, a legutolsó csontszilánkig. Lényege a lélek törékenysége, mert a finomabbakat nem nehéz… (Ki is használják.)
Ezt látom a versedben, ezen kívül a gazgag koldust, aki ad, ad és ad. A visszatekintés is érdekes, a jelen pedig úgy tükröződik, hogy előtérbe kerül az a helyzet, amikor már minden fáj.
Megszaggatott rendesen, átérzem.
Szeretettel: Kankalin
Elismerésem!
Gondolataid mélysége,a kifejezések
sokatmondóak és ´átélt´-ek!
Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Nagyon szépen köszönöm.
Szandu: veszély, fájdalom. Igen.
Taz: Örülök, hogy "vesztergomos", mert ezer éve nem írtam, és eszerint majd vissza tudok jönni. Köszi.
Sel: A szilánkok? A legveszélyesebbek. Észrevétlenül sebeznek.
Cal: köszönöm, erőt és -talán- önbizalmat adsz a visszaigazolásoddal.
Kalin, Kedves Lélektárs: Jaj-jaj-jaj… (tudom, hogy érzed.)
Sailor: Köszönöm szépen!