mikor felhők járnak,
úgy érzem ilyenkor
vége a világnak.
Menj felhő messzire,
vidd a bánatomat,
gyógyítsa valaki
meg a kisfiamat.
A vihar elvonult
és e csöpp kis legény,
gyönyörü táncot jár
égiek mezején.
Üres a kiságyad,
nincs már földi vágyad,
kékruhás angyalok
menyországba vártak.
Lágy szellők vigyék el
üzenetem neked,
várj reám gyermekem,
hozzád én elmegyek.
4 hozzászólás
Szép és szomorú…
Drága Györgyi!
Azthiszem, a leg kegyetlenebb csapásról írtál, ami egy Édesanyát súlythat.A szívem szakadt meg.Gyönyörű, és csontig hatolóan fájdalmas a versed!
Ölellek:Kriszti
Csodálatos. És ha át kellett élned, végtelenül szomorú.
Üdv: Colhicum
Nagyon szeretem ezeket az egyszerűszavakat, ezt a formát. Szívszaggató az érzés, amit kelt bennem, mint édesanyában, ez a vers, de csodálatos ahogy leírtad.