A gazdag embernek, akinek nagyon
sokat jelentett a vagyon,
ismét szép summa ütötte a markát.
– Ebédem eztán sem csirkeláb és farhát,
sírig nagylábon élek,
senkivel sem cserélek.
A Halál Angyala megjelent ekkor,
ki a lét és a nemlét között dekkol,
és az az egyedüli dolga,
hogy az élőket változtassa holtra.
Megsuhogtatta szárnyának éjfekete tollát,
és szólt – Most elnyomlak téged, akár egy bolhát.
A gazdag könyörgött sírva
– Kérlek, ne vígy még a sírba,
életem told meg három nappal,
adok pénzt jó néhány kalappal.
Az angyal némán nemet intett,
és fokozta a temetői hangulati szintet.
– Rendben. Itt hagyok csapot és papot,
csak adj még nekem egyetlen napot!
Rád hagyom minden pénzem,
jó lesz így érzem –
Beszélhetett akármilyen sokat,
az angyal füle a könyörgésre süket.
– De lásd, milyen nagylelkű vagyok,
mint általában a nagyok,
pár pillanatot hagyok,
hogy egy üzenetet papírra vess,
de aztán hess,
az alvilág az irány,
te szegény emberi parány –
Míg tartott az angyali oltalom,
emberünk ezeket írta, még az innenső oldalon:
Szavam
mindenki számára szövöm
tiszta sorokká.
Nem élhetsz örökké.
Ne a gazdagságra less,
ne gyűjtögess!
Ne hagyd, hogy a vagyon
életed nyomja agyon,
dolgozz magadon,
boldogan, szabadon!
Életemen át kuporgatott pénzem,
egy órával sem tolta távolabb a végem.
2 hozzászólás
Nagyon ügyesen megírt, tanulságos vers. A pénz nem ment meg senkit, boldoggá sem tesz. Nem itt kell kincseket gyűjtenünk.
gratulálok írásodhoz
Szeretettel: Delory Nadin
Kedves vaj!
Nagyon találó alkotással leptél meg. A tartalmát tökéletesen tálaltad. Nekem Romhányi jutott eszembe. Istenien bánsz a szavakkal. Csak így tovább!
A.