Vad álmok széttépett függönye
Mára már foszladozó tervek
Az értelem lógó sarkú polcain
Megkopott eszmék hevernek
Elnémított dallamok rezignált csendje
Magányos érzelmek a szíved szinén
A fájón régi emlékeket lát Lelked
Ahogy Tested ablakain kinéz
Nem tart sokáig e gyötrődés
Mert egy nap felnézel, s tudod
Hogy az emberi természet önnön és buta játéka volt
Mely téged ily rútul becsaphatott
Akkor majd újra Tiéd lesz minden
Álmok, tervek, eszmék, dallamok
Hogy önnön magad legyőzve mondhasd
Erős vagyok. Élek. Harcolok, mert tudod.
4 hozzászólás
Nem tudok véleményt fogalmazni most. Csak egy vmit jegyeznék meg. Az utolsó versszak utolsó sora legyen mindig a szemed előtt, bármi történik.
Úgy lesz, ígérem, hisz pont ezért írtam. Köszi, hogy írtál.=)
Elgondolkodtattál…erősen…
Barátsággal: dinipapa
REmélem, ez pozitív.:)
Szintén barátsággal: Zia