2024. december 24., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Vadak sorsa

    Rozán EszterBy 16 hozzászólás1455 megtekintés

    A természet szava
    mi folyton űzi, hajtja,
    forrongó vérének
    sehol nincs nyugalma.
    Perzselő tűz viszi,
    vonzza az éjszaka,
    zsákmányra találni,
    mennyei kéj maga.
    Áldozat számára
    nincs többé kegyelem,
    ősi ösztön dönt most,
    áthatja fegyelem.
    A szarvas még sikolt,
    majd kihuny a szikra,
    vicsorogva tépik,
    húsát cafatokra.
    A tigris megpihen,
    a vágy lassan elül,
    míg újabb szenvedély
    kerekedik felül.
    A vadak sorsa ez,
    ki gyilkos, ki zsákmány,
    az éhség diktálja,
    nem halálos ármány.

    Share.

    16 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves Rozália!
      Igen, a vadak sorsa. Valamikor mikor még az ember is egy vadálat volt, csak akkor ölt, mikor a testjének szüksége volt eledelre, a lét fentartására. Ma öl az ember, ha éhes is.
      Nem a test követelése miatt, hanem őtet ma, az a kitanult kulrúrált esze irányitja. Valamikor sértés volt, ha valkire azt mondták: Te álat. Ha az emberiség igy fejlödik tovább, akkor eza szó: Te álat, annyit ér mint azelött. Te aranyos, te drága.Szépen megirt versed, sokkal többet mond mint amit leirtál." az éhség diktálja," irtad a versben, igaz , ma is,csak ma az "éhség" alatt mást érelmezünk. Külömben, örülök, hogy meglátogatad a tyúkjaimat, és elovastad azt is mi szeretnék én lenni
      üdv. Toni

    2. Selanne on

      Szia Eszti!
      Az ember is ragadozó,/ csak mi másként esszük meg egymást./A fogazat is erről tanúskodik.
      Mindenesetre a versed jól tükrözi a életben maradás törvényét a vadonban,Nincs pardon, "ki gyilkos, ki zsákmány"
      Szeretettel:Marietta

    3. szhemi on

      Kedves Rozália!
      Gyönyörű versbe foglaltad a vadak törvényét.
      Én nem hasonlítanám az emberhez őket.
      Egy vadállat soha nem öl nyereségvágyból, csak éhségből, vagy fajfenntartás céljából.
      Nagyon tetszett a versed.
      Üdv: József

    5. Finta Kata on

      Esztike! Nagyon tetszik a versed. Mostanában én is legszívesebben azokat a TV csatornákat látogatom, ahol az állatok életét nézhetem, s bizony szönyű, amikor elkapják egymást, s nekifognak a lakmározásnak. Akár milyen "véres" a táplálkozási szokásuk, jobban el lehet tűrni, s nem bánt annyira, nint más TV alkotások, ahol az emberek kegyetlenségből ölnek, nem az önfenntartás ösztönéből. Te olyan jól összefoglaltad szép versben az egészet, mintha látnám az életüket a vadonban. Olyan érdekes eseteket látni, egy alkalommal egy zsiráfot kerített be már nem is tudom, melyik fajta 3 nagymacska. Olyan pontosan, előre "kidolgozva" lépésről-lépésre vitték véghez a bekerítést, mint ahogyan egy mérnök számítja ki előre, mikor mit kell lépnie. Csodálom az állatvilágot, a természetet. Örülök, hogy elolvastam a szépen megalkotott versedet.
      Szeretettel: Kata

    Leave A Reply