Üldögélek, mint vadász, puska nélkül,
és figyelem az élet rezdüléseit,
vajon mi jön felém a mai nappal,
miféle gond lesz az, amely most leterít.
Bizalmam töretlen a holnap iránt,
bár kazalnyi tegnapom lassan lángra gyúl,
hogy kiűzzön, mint rigót a fészkéből,
mikor a nádasban körötte pernye hull.
Papírra vetem kettős könyvelésem,
mi volt mit adtam, és mindezért mit kapok,
egyikben vezetem amikor kellettem,
másikban, amikor mindenki elhagyott.
Így ülök itt, a vadász, puska nélkül,
és érzem, hogy valami újra jön felém,
nem akarom, hogy tegnapom emésszen,
de nincs más, hát maradjon társam a remény.
6 hozzászólás
A remény az, ami előrébb tud vinni. Volt idő, amikor én is ragmálódtam a múlton, majd rá kellett ébrednem, előrébb nem visz, és csak saját magamat bántom. Viszont nem árt megtapasztalni, mert tanulságos !
Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Elolvastam a versed hangosan is.Jó hangsúlyozott vers.
Maradjon társad a remény, legyen úgy. Szerintem nagyon jól sikerült.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!!
Valami gyönyörű lett e versed is! Többször elolvastam, és igazán megindított a mondanivalója! Szomorú, hogy sokszor kellünk valakinek, majd elhagynak olykor, és ez kissé fájdalmas, de mégis reménykedünk, már csak azért is mert így bizonyíthatjuk be, hogy nem érdekből szeretünk!
Szeretettel gratulálok e művedhez! Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn