É ciklus
Eljött, itt volt a szép kondorosi lány!
Teleszórta lényével, illatával
a kis szobám.
Szívében dalt hozott, vidám ünnepet,
–szívemben lefoglalt magának
egy szigetet.
Vadvirág volt, kinyílott rózsa,
tüzet hozott, életet és könnyezett,
mikor dalolt róla…
Vadrózsa volt, szép, mint a virág!
Nem búcsúzott, mosolyogva hagyta
itt az illatát.
4 hozzászólás
Kedves Futóinda!
Csodálatos megemlékezés ez a szeretett lényről!
Vadvirág volt, kinyílott rózsa! Talán ezek a legszebbek, mert egyedül a természet alakította őket.
S látom Neked is fontos az illat.
S ha jól tudom Kosztolányi mondta, hogy a hosszú jő kapcsolat titka: szeressük a másik illatát.
Az érzékszervek fontossága a kapcsolatokban …… De ez már komoly pszichológia, azt hiszem.
Nagyon szép a versed. Többször is elolvastam, és reménykedek, hogy talán lesz valaki, aki engem is vadrózsának tekint. :-))
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipőke, :-)) !
Pedig ez a megemlékezés, dal, úgy két órára rá, frissen született. Igazad van, mint kultúrkertész és erdész a természethez vagyok nőve. Talán mondhatnám azt is, hogy együtt lélegzem vele. Hát igen, az illat, az illat, testünk kémiája vonzza egymáshoz, vagy taszítja egymástól az embereket. Azért a jó kapcsolathoz más is kell, sőt, sok minden kell, főként hitednek kell lenni, akkor majd eljön a kertészlovag és rózsaszirmokkal takarja be mindened, hát, egy kertésznek az semmi, de egy szerelmesnek, hú ha!, na, befejezem és kívánom számodra, hogy egyszer szép rózsaszálnak becézzenek egy életen át. Szeretettel, Futóinda.
:-))
Kedves Futóinda!
Nagyon szépen írsz, gratulálok.
Barátsággal:Margó
Margóka, Köszi a véleményed, de megsúgom azt is, hogy nem tegnap kezdtem a tollamat forgatni, jaj, nézd már, mit írtam, forgatni, hát az ippeg nem kard, hogy forgassuk, de hát ezt szokás mondani. Örülök, hogy olvastad és hogy tetszett valamelyik versem. Üdv. Futóinda.