A tiszteletes úr a templomban békességről, barátságról beszél.
Ám hogyan legyen az így, ha egymáshoz sokszor nem közeledünk.
De mindezekhez bizalommal kell fogadni a másik létét,
elfogadni őszinteségét és akkor talán barátokká lehetünk.
Tudomásul kell mindég azt vennünk,
hogy csakis akkor lesz még jobb élni,
ha mindég béke, barátság lesz velünk.
Az élet akkor lesz bizalommal teli.
De ez a vágy szerintem csak akkor válhat valóra,
ha az emberi gonosz indulat végleg megszűnik.
Ám ebből az óhajból csak akkor lesz valóság.
ha az ördög az életünkből teljesen eltűnik.
Addig mindez csak hiú ábránd,
csalfa, hamis illúzió!
Lelkünkben mindezekre vágyván
ezekről álmodozni oly jó!