Űzöm a gépem rejtek-utakon,
Senkivel, semmivel nem törődve,
Száguldok feléd, vágytól gyötörve,
S a miértet hiába kutatom.
Csak Tefeléd… csak Te vagy… csak Téged!
Történhet akármi, jöhet bármi,
Egyetlen percet nem tudok várni;
Életem is odavetem érted.
A nélküled-élet dühe villan,
– A fenevad kitör rácsai mögül –
Fonódó, reszkető karjaidban.
A bestia ledől, dühe illan,
Fejét lábára hajtja, s elszenderül.
Vállamon fejed, mint álmaimban…
11 hozzászólás
Valóságos kép, a nélküled-élet gondolata, fájdalma óhatatlanul megjelenik.
Tetszik!
Köszönöm látogatásod.
Ezt vártam! Vágytól űzve berobbantál! Hiába, csak érzéssel itélek. Kedves Antal! Nem kell néked " szomszédba " menni, egy ütős versért. 🙂
Még mindig szeretettel: pipacs
Látom, csaknem kerültük egymást.
Köszönöm Pipacska. a
Jaj, az a türelmetlen vágyakozás…nagyon szépen fejezted ki. És az, hogy: életem is odavetem érted…hát ez igen. Gratulálok.
Kedves vagy. Köszönöm. a
" a miértet hiába kutatom."
Örök igazság… nincs magyarázat arra, miért éppen Ő az,
aki után vágyakozunk, aki nélkül szinte semmit nem ér az élet.
Csodálatosan adja vissza a versed ezt a megmagyarázhatatlan
érzést.
Ismét elbűvöltél!!!!!!
Kedves Antal!
Nagyon mélyről jövő érzéseket "vetettél paírra". A vers elején még szétfeszít a vágy, a "vad-motoros" képét szinte látom. Aztán az a szó, – "nélküled-élet" mindent megmagyaráz. Gondolj az álmaidra, néha olyan tud lenni mintha valóság lenne. Mindezek ellenére kívánom, hogy éld meg még a valóságban is ami után vágyódsz. A vershez gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Gratulálok! Nagyon tetszik a szonetted.
Üdvözlettel: Tibor 🙂
Szia!
Gyönyörű szonett mélyből fakadó vággyal. Nagyon tetszik.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm mindanyiótoknak. a