Vágyaink

Szerelmesen felemeltelek
a töviskoronás jelenbe
s vágyaink hőjét osztottuk
idő szabott, édes szerelemre.

Tiéd volt ölem, karom íve
bilincselt össze szép perceket.
Tisztán, őszintén néztük egymást,
mint hívők az ősi szenteket.

Kimondott gondolat dajkált
a végtelenben száguldó idő felett
míg egymásból előre éltünk éveket,

addig a pillanatok őrizték sorsunkat,
rád hajoltam, rám hajoltál
és puhán, dallal takart be a pillanat.