Hozzádbújok. Testem testedhez
simul, s a vágy istenéhez
küldöm fohászként halk sóhajom,
tudom, hogy hallod gondolatom.
Sötét ködként borul körénk a
kéj, csókom vágyik ajkaidra,
karom ölelésedre, s te
vagy szemem azúr-csillagfénye!
Izzik a levegő, perzsel a
szenvedély, dallamos halk hangja
simogatja arcom, s neked
szólnak lelkemből a tündérek
A Hold ezüst táltosaival
szállok hozzád, véres karmokkal,
ezer poklon át, fel az égbe
repít szerelmed forró heve.
Már nem is bennem, benned dobog
szívem. S milyen szépen lobog
rőt lángja a bús éjszakában,
veled, vágyaink viharában.
7 hozzászólás
Talán sosem kaptam még gyönyörűbbet. Köszönöm Neked, drága Seiraf!:)
Kedves Serafis!
Tetszett a versed. Nagyon kifejező képeket használsz.
Gratulálok!
Üdv: Mishu
Úgy érzem, nem tudom megunni, folyton elolvasom… 🙂
Versedet nyugodtan közrebocsáthatnád, mivel jól megkomponált, tartalmilag is jó vers.
Üdvözlettel: Kata
Ez gyönyörű…
Ez nekem nem jön be " s te vagy szemem azúr-csillagfénye" ez nagyon érzelgős nekem, de a többi tetszik. Annyira, hogy elolvastam párszor.
Ági
Köszönöm szépen a hozzászólásokat.
Kedves Ági!
Az a bizonyos szófordulat valóban "érzelgős", de szánt szándékkal lett az. 🙂 Azért örülök, hogy tetszett.
Tisztelettel:
Serafis