Nem akartam én oly sokat
pillekönnyű halk álmokat
csendet ami zajtalan jár
döngölt padlót tiszta szobát
lelket aki lelkemmel sír
körtáncot jár amennyit bír
megtart engem erős válla
nem csúszom le a mély sárba
ha beesem kihúz onnan
letisztogat apró gonddal
megfürdet a tekintete
ébren tart hogy higgyek benne.
4 hozzászólás
Kedves Edit, nem sokat akartál a másiktól, csak mindent. Milyen szép is lenne, ha lehetne!
Üdv: Kati
Igen, Kati, mindig rátapintassz!
Szeretettel: Edit
Szépre írtad a vágyódásod kedves Edit!
Minden benne van.
Szeretettel: Ica
Köszönöm Ica!
Szeretettel: Edit