Vágyom pillanatok álmát.
Most arcodat nézni vágyom.
Felfedezné szemem a ráncok
Apró pókhálós csodáját.
Nézném, mint rajzolja elém
Mosolyod, és a kacagás,
Önfeledt guruló varázs,
Arcodon suhanó nevetés.
Elsimuló kedves ráncod
Ajkunk mosolyában, csókban
Rabként összefonódva
Kezemmel simogatni vágyom.
Vágyom pillanatok álmát.
Most szemedbe nézni vágyom.
Keresem a boldogságom
Tükröződő csillogását.
Szerelmes összefonódás,
Vad mélységek bűvölete
Vágyban simogató szemed.
Érzem pezsdülni a csodát.
Vágyom pillanatok álmát.
Most csak szerelmedet vágyom.
Földöntúli mesés álmom
Földi megvalósulását.
1 hozzászólás
Ajajajajajaaaaaaaaaaaaaaaaaa… ne is mondd!! Ki ne vágyna ugyanerre? Annyi különbséggel, hogy én inkább az álmok megvalósuló pillanatát várom jobban, mint a pillanatok álmát. De a vers jó.