Vájódó Tavasz, nem találja helyét,
még a tél ölébe hajtja a fejét,
hideg éjszakák, borongós nappalok,
szívesen elmennék, mégis maradok.
Kecsegtet a Nyár, mégse ígér semmit,
nehéz fürkészni rejtelmes titkait,
álmomban a Nap szelíden átkarol,
és langyos szellő fülembe duruzsol.
Szól a kismadár, vidáman csiripel,
csengő hangjával fülembe énekel.
Dalold, el cinegém mennyire szeretsz,
ketyeg már az óra, miért nem sietsz?
2 hozzászólás
Kivalo a mai versed is nagyon tetszett.Szep es hiteles!
Kedves vágyódásod,
Kívánom, hogy meghallgatásra találjon! 🙂
Szép versedhez gratulálok!