Várandós a csend!
Nem lehet tudni mit szül,
csak feszül és dagad
hallgatag burkában ,
magában őrzi titkát.
Mert a csend titok ,
mit csak a hang fejt meg
mikor pattan a burok,
és kibugyog a rejtett titok.
A hang édes ízű,
vagy keserű gyümölcse,
éltető vagy gyilkos mérge
határok nélkül tör előre,
oldalra, körbe-körbe.
Csak a csend ilyen
folyamatos rejtély,
a csend őrült szentély
ö a hazug halál,
mikor az élőre rátalál….
Igen, néha jó élő halottnak lenni,
mikor nem zavar a semmi,
mert a holtat tiszteletbe tartják,
előtte senki nem tartja a markát,
nem mondják: vidd és fizess!
A csend csak végsőt lélegez,
vagy feltámad megtisztulva,
boldog, vagy beleroskad,
ki a csend szülését meghallja.
5 hozzászólás
Egyet értek, misezrint szükségünk van a csendre! Tetszik a versed! 🙂
Jó vers marica, jól fogja a csend témáját, bár jóval többet mond el ebben a viszonyrendszerben, amibe helyezted.
Tetszett.
aLéb
Kedves marica!
Nagyon jó vers. Képzeld elolvastam… és a bőrömön éreztem a csendet. Jó érzés volt. Köszönöm Neked az élményt.
Gratulálok: A.
Szia! Remek ötlet a csent ilyetén megjelenítése, nagyon tetszik, de a szentély szó ly! Vagy “szent éj”-re gondoltál? Akkor kellene egy szóköz. Javítsd ki, és úgy tényleg tökéletes lesz. Üdv, Poppy
Szeretettel Köszönöm mindenkinek, bár kissé késve, ezépt bocsánatot kérek:
:)))marica