valahol nyílnak a rózsák
valahol mély a sötét
valahol dal kel a szélből
valahol álmodik az éj
valahol a kertek virágot nevelnek
valahol az emlékek is életre kelnek
valahol az elmúlás nem fáj talán
valahol a suttogás is ér annyit mintha kiáltanál
valahol hervadt szirmok hullanak
valahol meghalnak az illatok
valahol változtatni szeretnék
valahol mégis úgy hagyom
valahol föld színű már az alkonyat
valahol másnak engedtem át az utamat
valahol elfekszem és fel már nem kelek
valahol őrzik még a lépteket
valahol zsákba gyűjtik a varázslatot
valahol mérleggel osztják a bánatot
valahol súlytalanná váltak a szavak
valahol a holtak is csak alszanak
valahol egyetlen egyszer sem jártam
valahol élni kívántam
valahol elhagytam féltett titkaim
valahol senki nem segít
valahol szólnak a nóták
valahol éppen kiátkoznak
valahol nem vagyok ott
valahol értem imádkoznak
2 hozzászólás
Vége jó, …
(üdv. Á.E.)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Árvai Emil!
…ez már valami…! 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu