vízben gázolok
valahol várnak rám
fűben elbújok
valahol láttak már
csendben hang vagyok
valaki hallott már
csókban sóhajok
valaki ízlelt már
éjben fény-nyomok
valahol csillag jár
nappal éj vagyok
valahol álmom jár
kéjben fájdalom
valaki kívánt már
álom tegnapok
valaki reám vár
úton lábnyomok
valahol voltam tán
hozzád suhanok
valahol csókod száll
éltem meghalok
valaki sirat tán
éltem feldobog
valaki engem vár
2 hozzászólás
Nagyon szomorkás, de szép vers.
Az elején az volt az érzésem, mintha kicsit menekülnél, mintha nem mernél megállni sehol, csak mész mész, nehogy rádtaláljanak.
Megfogott!
A.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Angelface!
Érdekes, mert nem is gondoltam, hogy szomorkás… de tényleg az…
Látod, ez is azt mutatja, hogy nem tervezem, hanem csak megírom a verseket, amelyek bennem megszületnek… csak érzem és nem "tudom" őket…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu