itt lent találni valamit,
tenni, ami rám mérettetett,
s hogy akarok-e költő lenni,
nem kérdezték, elrendeltetett.
Üti a lelkem valami,
világ kínja dobol benne,
máskor oly negédes vágy gyötör,
kéj oson rajtam, mint vánkoson
csatározó szerelem este.
Torkom ha marja valami,
nekem kell azt kimondani,
gyújthatok tüzet csillagokban,
lehetek kardélen billegő
pillangó, fénylő vagy mulandó.
4 hozzászólás
Szia!
A költészet képes egy új világot építeni. Ez sorsunk és hivatásunk is egyben.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
A költészet feladata mindenképpen az építés, de egyben tükör is a világra. Tegyük a dolgunk.)
Szeretettel:
Adrienn
Kedves Adrien!
Szépen megírtad, hogy a költészet belső indíttatásból fakad. Tulajdonképpen senki nem kötelezne rá bennünket. Ám az alkotói vágy és öröm minduntalan sarkal bennünket, hiszen van mondanivalónk és egy kész vers megelégedettséget, belső nyugalmat szülhet az emberben.
Gratulálok versedhez!
Alberth
Kedves albert!
Köszönöm.) Valóban nincs mit tenni, de írnivaló az van.
Üdvözlettel:
Adrienn