Igazából még mindig keresem azt a valamit, aminek a hiánya miatt üresnek érzem az életemet, s emiatt magamat is. Rátalálok persze eközben számtalan apró örömforrásra, de a pillanatok elszállnak, bennem pedig a vágyakozás is, úgy érzem, egyre inkább halványul, halódik. Amikor nehezebb időszakok jönnek, hatalmába kerít ez az érzés. Ezért született ez a vers.
(Mindezt nem panaszképpen, csupán válaszképpen mondtam el.) 🙂
Köszönöm ittlétedet és baráti jobbodat. Remélem, ha most el is szállnak a pillanatok, legalább az utolsó percig megmarad valami a vágyból.
Hatalmas szomorúság jön elő ebből a három versszakból, mondod. Az érdekes ebben az, hogy amikor írtam, erre nem is gondoltam. Az ürességről, a hiányról, egyszóval a lelki nélkülözésről írtam, s közben nem is éreztem át, hogy ez mennyire szomorú. De igazad van, valóban az.
Bizonyára azért nem gondoltam erre, mert efölött nem sajnálkozom (nem önsajnálkozom 🙂 ), sokkal inkább valaminek, vagy épp a hiányának a felismerése, megállapítása fogalmazódott meg itt. Tömörségre törekedtem, annak a két szónak, fogalomnak a sűrű ismétlésével, amelyeknek a hiányáról szól a vers.
Épp a születésnapodon írtam; hát… nekem azon a szép napon sajnos csak ilyen gondolataim támadtak, ilyen érzések kerülgettek. S végül Te küldesz nekem ajándékot. Köszönöm! Szívből.
8 hozzászólás
Kedves black eagle!
Annyi kincs van benned, amit mi jó néhányan nagyon szeretünk, hogy a vágyakozásod szerintem már rég teljesült!
Üdvözlettel: pusztai
Kedves Pusztai!
Igazából még mindig keresem azt a valamit, aminek a hiánya miatt üresnek érzem az életemet, s emiatt magamat is. Rátalálok persze eközben számtalan apró örömforrásra, de a pillanatok elszállnak, bennem pedig a vágyakozás is, úgy érzem, egyre inkább halványul, halódik. Amikor nehezebb időszakok jönnek, hatalmába kerít ez az érzés. Ezért született ez a vers.
(Mindezt nem panaszképpen, csupán válaszképpen mondtam el.) 🙂
Köszönöm ittlétedet és baráti jobbodat. Remélem, ha most el is szállnak a pillanatok, legalább az utolsó percig megmarad valami a vágyból.
Laca 🙂
Kedves Laca!
(Pont a születésnapomon írtad ezt a verset!)
Hatalmas szomorúság jön elő ebből a 3 versszakból..
Valamit…adni szeretnék
egy picike reményt
vagy apró fény
csöndes sugarát
….de semmit..
semmit sem adhatok
csak egy halk ima
néma áldását…
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Hatalmas szomorúság jön elő ebből a három versszakból, mondod. Az érdekes ebben az, hogy amikor írtam, erre nem is gondoltam. Az ürességről, a hiányról, egyszóval a lelki nélkülözésről írtam, s közben nem is éreztem át, hogy ez mennyire szomorú. De igazad van, valóban az.
Bizonyára azért nem gondoltam erre, mert efölött nem sajnálkozom (nem önsajnálkozom 🙂 ), sokkal inkább valaminek, vagy épp a hiányának a felismerése, megállapítása fogalmazódott meg itt. Tömörségre törekedtem, annak a két szónak, fogalomnak a sűrű ismétlésével, amelyeknek a hiányáról szól a vers.
Épp a születésnapodon írtam; hát… nekem azon a szép napon sajnos csak ilyen gondolataim támadtak, ilyen érzések kerülgettek. S végül Te küldesz nekem ajándékot. Köszönöm! Szívből.
Laca 🙂⚘
Kedves Laca!
Csodaszép ohajok:
"Szeretni a vágyat,
örülni csak halkan,
és talán szeretni
valamit magamban."
Megfogott minden sora!
Igen,örülni csak halkan!
Találni szépet magunkban!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Nagyon szépen köszönöm látogatásodat és gondolataidat. Úgy látom, egyetértünk a témában. 🙂
Laca 🙂
szia Laca!
Látszólag apró, kicsi vágy…és mégis mennyi érzés rejtőzik benne!
Grat, üdv
leslie
Üdv, Leslie!
Igen, a legszerényebb vágyak mögött is egy egész világ lakozik, magam is így gondolom.
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet és buzdító észrevételed.
Laca 🙂