Piros rózsaszálat viszek én tenéked,
vér színében izzót, amely szinte éget.
Nézd, ilyen a szívem, érted lángra lobban,
Valentinnak napján nem doboghat jobban!
Tündérem, kedvesem, szerelmetes párom,
nem imád így senki ezen a világon!
Szent Bálint a tanúm, fenn a magas égben,
hogy szeretlek mostan, s szerettelek régen…
…És szeretni foglak, míg világ a világ,
Valentinnak napján rebegek száz imát.
S meglehet ezerszer – szent neved angyalom,
álmaim csokrába fohászként foglalom.
3 hozzászólás
Szép szerelmi vallomás! Jók a rímek! tetszett!!! -én
Tényleg szép vers, látszik, hogy tele van érzelemmel… 🙂 Remélem gazdára talált! 😉
Szeretettel:
Evelyn:)
Kedves Albrt!
Ez aztán egy igazi szép szerelmes vers, erre a napra igazán illő.
Versírásban óriás vagy!
Szeretettel: Kata