Nincs anyám s nincs lelkem,
Nincs szivem s nincs testem.
Senki nincs ki hozzám tartson,
erőt s reményt nekem adjon
Senki nincs.
Nem is tudják,hogy fáj nekem,
Azt hiszik,én nem is érzem,
Hogy kősziklát csinált az élet
belőlem, s hogy mást nem kérek
Fájlalom.
Másnak ott a jó barátja,
S szerelmese ,kit szive várja.
Én is látom mint egy álmot
de ,hogy éljem mint valóságot
Nem fogom.
Keserűség,könny,és átok,
Megteremtem a Nagyvilágot.
Ennyi csak ,mi jutott nekem,
keményen,jól megfizettem
Mindenért.
6 hozzászólás
Végtelen fájdalom tükröződik versedből. Remélem, ez csak átmeneti. Szép vers, gratulálok: C.
Köszönöm,igen egy kicsit el voltam kenődve.
Gratulálok a versedhez!
Üdv.
Kedves Szekelyke! hatalmas fájdalom sugárzik a versedből, tetszik a forma (az az egy-egy "odaszúrt" 5. megerősítő sor). Remélem, azóta kicsit másként látod a jövőt. Szeretettel: Andika
Kedves Székelyke!
Tetszenek a rímeid és az egyedi szerkezet. A hangulata valóban melankolikus… Remélem, már túl vagy rajta:)
Üdv: Borostyán
Ez nem is vallomás, hanem fájdalomáradat:(
A szakaszok csak tovább erősítik ezt az érzést.
Gratulálok! Éva