Pókerezik veled az élet,
osztja a lapokat sorra,
nem kérdezi a miértet,
dönt nyomorba,
vagy hemperget
tündérporba.
Fekete szív száron,
szomorú szerelem,
pókhálót átfon,
hálót sző szíveden.
A telt szív, a piros,
vidám, csinos lélek,
őt bizony,
elteszed emléknek.
A lóhere alak,
egy sütinyomó forma,
jól esik a falat,
cél a bélcsatorna.
Maradt a gyémánt,
drága élet jegye,
fogadhatsz cselédlányt,
egye meg a fene.
Cserélhetsz lapokat,
amíg nem késő,
tedd meg,
mert átfon az alkonyat,
kár lesz reménykedned.
4 hozzászólás
Remek !
A remény hal meg utoljára kedves Edit !
Nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm szépen.
Edit
Csúcs vagy!
"A lóhere alak,
egy sütinyomó forma,
jól esik a falat,
cél a bélcsatorna."
Szia Editke!
Hiába cserélnél lapokat, mindig a sors aki húzogat.
Én már csak nevetek rajt', míg mosoly az arcomra fagy!
Gratulálok, üdítően hatottál rám!
Szeretettel:
Ildikó
Köszönöm Ildikó!
Értem én, csak nem mindig fogadom el.
Pussz