Lehet, hogy ez is úgy végzi,
mint néhány másik társa,
meg nem született gyermekként
kerül majd másvilágra.
Mikor a csend csak takar,
s egy jobb útra nem vezet,
hova kerüljön a hangsúly,
a szóköz, s az ékezet.
Elcsépelt szavakat dobunk
csak úgy a messzeségbe,
sodorni a gondolatot
egy újabb veszteségbe.
Úgy válunk el egymástól,
hogy mások meg ne lássák,
arcomon mit jelent a könny,
ha elér az alkotói válság.
8 hozzászólás
Helo. De nem kerül oda, mert olvasom.
Kicsit szomorkás-mélázó, kellemes csengése
van, olyan nyugodt-megadó hangulatú-ezek
nekem mindíg bejönnek.
grat:ruca
Szia !
Gazdasági válság, az van. Alkotó válság Nálad úgy érzem nincsen:-)
Érdekes a versed, egyedi. Az efféle stílus kedvenceim közé soroható.
Üdv:Selanne
Kedves Selanne, Ruca!
Nagyon köszönöm és örömmel tölt el, hogy tetszettek soraim!
Valahogy ez a stílus íródik tollamból.
Üdv:Fél-X
Kedves Fél-X!
Úgy látom Téged abszolút nem ért el az alkotói válság.:) Mindannyian küszködünk hasonló érzésekkel. 🙂 Tetszett!
Válság????? Jó verset írtál!
Kedves Amarilla és Irén!
Köszönöm, ha így látjátok!
Kedves Fél-X!
Alkotói válság szerintem nálad nincs! Gazdasági válság az van.
Nagyon jó vers!
Gratulálok!
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolt