Váltakozás

A messzeségben valami nagy erő van,
vonz mint mágnes a vasat, s néha telihold
idején, mikor sötét lidércek szállnak,
s rozsdás ereszek alatt mint füst gomolyog

minden szőrnyű emlék, megérzi mind ki él,
megvilágosodik egy pillanatra, hogy
nagyon messziről jön, s mily messze még a vég,
húzza már a messzeség, indulna legott.

A reggel párnáin már egy másik világ
ébred, s az árnyak elúsztak a sötéttel,
nekik egy tömb az idő, s befagyott taván
naponta vág léket a Nap fehér fénnyel,

de a legnagyobb időnyelő, a sötét
sem adja fel és visszatér minden éjjel.
S állandó így csak a váltakozás, a fény,
sötét, mi több mint amit halandó képzel…