I.
Az emberiség kultúrája,
már amennyit magamba szívtam,
amit megismertettek velem,
amire kényszerítettek,
amit egy emberöltő belém boronált
buta gépezettel:
csupán, szerves holt anyag.
II.
Az élet, a Te erős kezeddel
belém markolt, szétszórt a szélbe,
hogy morzsáim hírül vigyenek.
Hittem, hogy ez mindig így lesz,
leszek: vátesz,
ki ereszkedve a világ tetejére,
rendületlenül ott csücsül.
III.
Most itt vagyok, fogaskerék lettem,
egy másik gépezetben.
Látom, mit élnek mások,
szitálnak kölcsön kezekkel
porzó, mintha aranyat.
Ihletük zsarátnok,
mi lelkemben lángra kap,
vagy kialszik végleg.
A salak, s mi benne műanyag,
kering a virtuális térben,
hamu és por kíséri;
a Világ így halad,
benne én, az Idegen anyag.
.
10 hozzászólás
Kedves Ildikó! Komoly gondolatok, el kell az embernek tűnődni felettük. A vers is jó, átjön, érthető. Tetszik! Örömmel olvastam: én
Olvasom, olvasom és rá kellett jönnöm arra" hogy úgy vártalak mint még soha" 😀
Ez az agytorna felér egy orgazmussal. Szuper vagy, mint mindig.
Drága Andi!
Megörvendeztetel szavaiddal.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Bödön!
Örülök ha átmegy.
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál.
Ildikó
Kedves Ildi!
Már délután írtam versedhez, de mikor elküldtem a MEHET-tel kidobott a rendszer. Tudod, engem nem lehet csak úgy kidobni: visszajövök az ablakon, este. 🙂
Szóval: nagyon szeretem a mély, filozofikus, tényközlő, ön-és ezen keresztük közösségboncolgató, pszichózós verseid, ez is ilyen, ráadásul enyhe haiku formában. Meglehet ezt a szikár közlések, tőmondatok adják, de a legvégén a rímeket is megtalálva kezdtél visszatérni a lírai nyelvhez, gondolom, miután kiírtad magadból. Egyáltalán nem hiányoznaka rímek, mert annyira erős a szöveg és mély, és hiteles, hogy a rím csak hitelteleníteni, mégis van a szövegnek egyfajta belső ritmusa, ezért lehet vers.
Úgy érzem a 2. vsz. regresszió, egy korábbi költői én tapasztalatai, ill. annak már kívülről figyelése. Ez a leglíraibb szerintem, a többi komoly, nagyon komoly helyzetjelentés.
Nagyon sokan nem mernek ennyire szembenézni önmagukkal, a világgal, mint te.
gratulál: Grey
Kedves Grey!
Hát, nagyon örülök, hogy nem adtad fel. Mert legalább akkora élvezet, öröm olvasni az elemzéseidet, mint amekkora a sorokat megírni.
Köszönöm szépen, hogy ilyen figyelmes, értő és szeretetteljes vagy az írásaim iránt. Szavaidból bizony, tudok táplálkozni, erőt meríteni.
Hálás vagyok mindezekért.
Szeretettel:
Ildikó
Elgondolkodtató gondolataid kedves Ildi, mindig érdelkelnek.
Mindig tudsz valami újat felmutatni.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen és örülök ha így gondold, drága Icám!
Szeretettel:
Ildikó
Üdvözlet, Fehér Holló!
Ezek bizony mélyek, szinte soronként gondolkodtatóak. Váteszből fogaskerék, ím a látnoki morzsa: idegen anyag.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm szépen, Fekete Sas!
Szeretettel:
Ildikó