Van nekem egy könyvem…
Van nekem egy könyvem,
Régi kopott jószág:
Csupa zengő álom,
Csupa szép valóság.
Tízesztendős voltam:
Föléje hajoltam,
Belegyönyörödtem,
Belőle daloltam.
Büszke gyerekségem,
Érző ifjúságom, –
Benne van e könnyvben
Egész magyarságom!
Álmodozva hajlok
Mostan is reája:
Áradj a szívembe
Ezer év csodája!
Áradj a szívembe
Örök szép magyarság:
Petőfi, Petőfi –
Szerelem, szabadság!
Igézet fog el egy
Szent emlékezetben –
S áldom az Istent, hogy
Magyarnak születtem…
Sajó Sándor
Ich besitze ein Buch
Ich besitze ein Buch,
von der ganz alten Zeit:
nur schallender Traum,
alles nur die Wahrheit.
Als Zehnjähriges Bub
hab darüber gebeugt,
und mit dem altem Buch
gesungen und geheult.
Meine stolze Kindheit
gefühlsvolle Jugend,
alles steht in dem Buch
von ungarischer Tugend.
Träumend beuge ich mich
über ihn bewundernd,
und das Herz wird voll, von
Tausend Jahre Wunder.
Füll mein Herz mit Gefühl
das ewiger Ungarn sein,
Petöfi, Petöfi
nur frei und verliebt sein.
Anmut erfasst mich, beim
heiligem Gedenken,
danke dem Gott dafür, das
ich, ein Ungar könnte werden.
Anton Muci