Valami nagy dologra készül a világ
most kezdi fürkészni Isten gondolatát.
Van aki félni kezd ,úgy érzi már mindegy,
ha el kell most veszni hát vesszen el minden.
Olyanok is vannak kik az Istent kérik,
még egy esélyt ,csak még egyet adjon nékik.
Ígérik,hogy más lesz , és végre megértik,
szeretet nélkül csak a gonoszt kísértik.
Képzeletükben megindul az öreg Föld…
Ami lent volt eddig , most az kerül föl.
Ahol fényesség volt ,ott eztán sötét lesz.
Ilyen gondolattal az ember rosszat tesz.
Magába nem tekint azt nem veszi észre,
hogy lelke vergődik ott bent a testében.
Vergődik dörömböl és keres valamit…
talál egy piciny fényt és végre feljajdít.
Majd tovább vergődik,hogy még jobban fájjon…
talán a fájdalom rést nyít a homályon.
Aztán -e kicsiny rés még nagyobbra tágul,
ott belűl talán a szív is majd meglágyul.
A szeretet szava egyszer csak megszólal,
csilingelő hangon mint egy égi dallam.
Gyönyörű szép dallam lesz a szívünk hangja
ha Isten szeretet lényünket áthatja.
4 hozzászólás
szép és jól sikerült vers, érdekes megfogalmazásban, gratulálok
Kedves Aphrodite!
Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
Szeretettel üdv.hova
Kedves Hova!
Kell, hogy legyen remény. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Szerintem is van remény,csak ez a vers most ilyen lett.Azért köszönöm a tetszésnyílvánításodat.
Szeretettel üdv:hova