Mennyit mersz felvállalni, mi az a biztos pont, mely nem inog?
Mennyit bírsz ki anélkül, hogy a víz ne jelentsen életet?
Mennyi az a határ, hol már nem Te szabsz határt?
Mikor van az, hogy már békén hagynád önmagad?
Mikor mondod, most már elég, mikor a zsákutcába beérsz?
Hol vannak azok a dédelgető szavak, melyek, ki tudja, mikor hangzanak?
Mennyit ér az otthon képe, melyet hoztál, de mi végre?
Kinek mondod el a gondod, melyet egy „óriás” halomba hordott?
Soha el nem hitt gondolatok, mint mázsás homokzsák, válladon
Kéne már innod, lábaid, mint az ólomzsák húzzák az igát.
A határokat már rég túllépted, ömlenek rád az emlékek
De nem hagyod magad kelepcébe csalni, van valami, amit nem tud senki
Ha már nem találod a kijáratot, egyet lehet tenni: Hátramenetben menni
Imádhatod Önmagad, ki- kiben látja azt, mi benne megragad
Hozhattál magaddal pogácsát, ízlene, de már nem jelent sokat
Álmaidban osztod meg gondodat, hogy kivel? -az talány marad
Életedben van számtalan fejezet, nem a sors irányítja a kezedet
Teszed, amit jónak látsz, kevés már a jó tanács
Beléd égetve ott vannak a szavak, bár átadhatnám, de nem szabad
Mégis hinned kell, mert van, aki fontosabb, lelked édes rügye
A gyermekek, kik néznek rád őszinte szemmel, nem hazudnak
Mert nem kell, Ők nem is értik, nem is tudják, mi minek mivoltát
Ők a jövő, Ők a szeretet, hazahozott üzenetei, puha kis zsonglőrjei
Mely szívednek minden csücskét tölti ki.
10 hozzászólás
Ismét ez a tipikus dinipapásan hosszú sorok 🙂 Jó verset alkottál 🙂
Kedves Dini! Nagyon tetszett, különösen az utolsó versszak fogott meg:)
De összességében egy nagyon szép összefoglaló, elmélkedés – elgondolkodtató – nagyon is!:) Grat!
Milyen nagyszerűen fogalmazod meg a lényeget. Igen, az ember sokszor fejjel megy a falnak, met senkire nem hallgat, de elfelejti minden gondját, ha kis csemetéire gondol. Nagyon szép vers, gratulálok!
Nem tudok hozzászolni, hisz a lényeget már elmomdták mások.
Az emberben benne van, hogy a gyerekeket szeretné megkimélni sok fölösleges fájdalomtól, de nem hallgatnak ránk.
Szeretem olvasni a verseidet. Kiváncsian várom a következőt.
Üdv: Gabi
Kedves Dinipapa!
Kicsit kavagós-keseredett-kiábrándult-magányos kérdések ezek, de a vége meggyőz, hogy megtaláltad a megoldást (mint mindig?) Rengeteg bölcsesség van itt elrejtve és sűrítve évek tapasztalata. "bár átadhatnám" szerintem nekünk sokat átadsz:)
Üdv: Áfonya
Kedves Áfonya!
Igazán jól estek soraid, és köszönöm, hogy olvastál.)
Mindig…..??? Soha nem találom a megoldást..
Te igen?
Mert akkor várom a tanácsot..)
És kedvesen írtál, olyan szívből jövőn, úgyhogy mégegyszer köszi!
🙂 szívesen máskor is! Nem tudom, de nekem azt súgják a verseid, hogy állandóan teszel fel kérdéseket, forog az agyad-őrlődsz-megint csak kérdések és a végén mindig születik valami válasz. Hogy jó v rossz megoldás, azt csak az Isten bírálhatja…
És jó kérdést föltenni sokszor nehezebb bármilyen válasznál! "soha ne mondd, hogy soha" 🙂 mert ez a vers bizonyítja, hogy megvannak a jó válaszok:) drukkolok:)
Szeretettel: Áfonya
Kedves Dinipapa!
Először a titokzatos cím fogott meg. Aztán a kérdések az elején. Aztán, hogy magamra találtam a sorok között. Aztán a gyermekek "szentsége".
Gratulálok, ez a vers úgy tökéletes, ahogy kugrott a tollad hegyéből.
"A gyermekek, kik néznek rád őszinte szemmel, nem hazudnak"
Talán ez a sor számomra versed legfontosabb üzenete. Igen, vannak dolgok, amiket nem tudhat senki, mélyen a szívünkbe ivódott, és csak a lélek hozhatja elő.
Nagyon szép a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Kedves Rozália!
Ezt , hogy bányásztad elő??)))
De jól esett…
Szeretettel: d.p.