Istenek! De rég volt,
mikor hajdan köztetek,
úrrá lett a döbbenet,
és üszkösödött fellegek
emlékeztek, milyen volt
a vanília égbolt!
Fény, és Árnyék hajnalán
a Teremtett balga lány
hiúságát hímező
Kígyó szisszent,
s érlelte a tébolyt.
Ott könnyeiben szétfolyt,
a vanília égbolt.
Így azóta átkozott.
Minden Kezdet kárhozott,
és a vége-áldozat.
Elkoptak az istenek.
Egy maradt csak még ott, hol
vanília az égbolt.
Istenem, de szép lesz!
Mikor hinni kezdhetek
majd abban, amit neked
köszönnöm kellene.
Akkor megnyílik, és fényt hoz
a vanilia égbolt.
2 hozzászólás
De szepen irtad kedves Barna!
Aterezheto volt!!!
Szeretettel gratulalok! Ica
Köszönöm szépen Ica, hogy olvastad. Üdvözöllek:B:)