Vártam a létezést, vártam nagyon,
majd megszülettem egy fáradt napon.
Vártam, hogy legyen végre karácsony,
mikor épphogy kiláttam a rácson,
mely ágyam körbefogta. És vártam,
hogy anyám öleljen puhán, lágyan.
Aztán ott voltam az iskolában,
s lassan-lassan elszakadni vágytam.
Arra vártam, hogy többé ne gyerek,
hanem öntudatos felnőtt legyek…
Vártam, hogy valaki kézen fogjon,
és mondja: örökre az én foglyom
vagy, és leszünk együtt egy test – ketten.
Vártam, hogy legyen házam meg kertem,
s gyerekek játsszanak az udvaron,
s nem kellett hírnév, gazdagság, vagyon…
Most várom, hogy útra keljek s legyek
Uram udvarában újra gyerek.
Békém akkor lesz, ha keze átment.
Addig éltem minden napja ádvent…
Várakozás
By Klára
9 hozzászólás
Gyönyörű és nagyon szép verset írtál kedves Klári !
Fájó a befejezés…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szépséges ez a versed, Klári kedves. Csak bólogattam minden sor végén, igen, így volt… majd a végén, igen, így van! Nagyon szép keretbe foglaltad az életet… és a várakozást… Gyönyörűséges! Nem tudok mást mondani…
Szeretettel
Ida
Nehéz írni a versed olvasása után…
Szép! Ági
Szia Klári! nagyon szépen foglaltad egy képbe életed eddigi történetét: várakozni a szépre, a jóra. és a végső jóra! Magadról írsz, de úgy érzem mindannyiunkról szól, mindannyiunk nevében. Olyan, mint egy ima! Üdvözlettel: én
Szépséges és egyben megható kedves Klári a versed.
Úgy érzem írhattam volna én is, rám szabott, vagy talán mindnyájunkra, de nekem nem sikerült volna ilyen szépen. Köszönöm.
Szeretettel: Ica
Az utolsó sor csodaszépen zár!
…és hihetetlen sokat mond…egy egész
élet értelmét!
Szeretettel:sailor
Kedves Zsu, Ida, Ági, Ica, Bödön, sailor, nagyon szépen köszönöm hozzászólásotokat, értékeléseteket 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klára! 🙂
Minden versed megnyugvást hoz, kapaszkodó számomra, de szerintem soraidban alapból is benne van az, hogy lelki békéd által magaddal hívod azokat, akik hajlamosak erre.
Hogy veled tarthatok, az számomra öröm. 🙂
Nem csak most érzem így, már akkor is éreztem, amikor néhány évvel ezelőtt szóltál a verseimhez.
Csak nemrég észleltem, hogy visszatérő vagy. Örülök ennek. 🙂
Verseid mélyek, ez is. A tagoláson elgondolkodtam, de valószínűleg nem véletlen az, hogy egyetlen strófába írtad a lényeget.
Nagyon kedvelem költészeted, mert van mondanivalód, építed a lelkeket.
Hát, a gyermekből felnőtté váltál, méghozzá olyanná, aki példát mutat.
Köszönöm, hogy (újra) találkozhattam emberségeddel, költészeteddel. 🙂
A lelki téglákat is köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igyekszem olyan verseket írni, amelyek valamilyen fontos mondanivalót tartalmaznak, ami talán megérinti a lelket-szellemet. Nagyon megtisztelsz mindig a véleményeddel, szerintem túlzottan is…:) Köszönöm szépen!
Szeretettel: Klári