Voltál-e
kertben alvó mag,
amely kis apró
remény-csírákat hajt?
Voltál-e
sárkánygyík-hátú
bús patakmeder –
vize mozdulatlan,
folyni sem mer?
Voltál-e
elárvult fészek,
amelyből végleg
hiányzik az ének?
Voltál-e
mező, amit szél
lisztesre havaz –
majd rá egy éj
tükör-tavat ragaszt?
Mindegyik voltam.
Aztán jöttél Te,
átfagyva, boldogan.
Karácsony este van!
3 hozzászólás
Csodálatos emlékezés, nagyon tetszik.
Nagyon kedves a versed, nem mindennapi gondolaokkal – és ami fontos: hibátlan.
Szeretettel: Kata
Kedves d a l o s – társ! (költőtárs)
Valóban szójátéknak szántam a Fog c. versemet,vagy ahogy én fogalmaztam akkoriban: fájdalomcsillapítónak…
De most inkább a te alkotásodról!
Végtelenül szeretem a népdal-tömörségű verseket, így a tiedet is. Szerintem is ez az a képszerkesztés, amely a magyar nyelvben megeteremthető – sok idegentől eltérően.Tetszik a váratlan, mégis logikus lezárás is…Még több ilyent olvsanék szívesen!
Üdvözlettel:
(Csősz) Józsi