2025. április 16., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Várakozás

    PoppyBy 29 hozzászólás2146 megtekintés

    A cserépkályha melegébe kapaszkodok,
    és az emlékeken megülő porba sikítom a neved.

    Én nem akarok gyertyát gyújtani,
    és a csuklómat se vágom fel újra – csak várom
    a feltámadást,
    amikor újra lélek leszek, és nem csupán test;

    és akkor majd nem félek többé…
    semmitől.

    Addig viszont marad a kimondatlan vágy, a rettegés
    és a létezés maga.

    Várlak.

    Share.

    29 hozzászólás

    3. hova on

      Szia!
      Nagyon szívszaggató vers sorok. Ami látszik, ami olvasható az is sokkoló, de ami a sorok között, mögött van az maga a kín. Az a sor amikor azt írod, -"Én nem akarok gyertyát gyújtani," csodálatos. Számomra csodálatos , nem találok jobb szót, – ebben bent van a ragaszkodás, a düh, és a sok miért? … .Még egy ideig elgondolkodok a sorokon. A cserépkályha melegébe kapaszkodni nem szeretnék soha, de szép gondolat, nagyon találó, szomorú. A vershez gratulálok!
      Szeretettel üdv:hova

    4. alberth on

      Drámai vers ez, kedves Poppy, mint maga az élet. Aki él az fél! Akiben nincs félelem, az nem is él igazán, hiszen félteni valója sincs. Semmit nem értékel kincsként az életben, s félteni valója sincs. Nem erény a félelem nélküliség, hanem hiány.
      Ezért meg kell tanulni együtt élni félelmeinkkel, más út nincs.
      Gratulálok elgondolkodtató versedhez!
      Alberth

    9. Hanga on

      Szia Poppy!
      Van, amit/akit sosem tud elengedni az a csökönyös lélek. És nem is kell erőltetni, azt hiszem.
      Mert van olyan, hogy két embernek közös a lelke, és ha az egyik már odafentről cibálja a közös lélek húrjait, az a másiknak, a földhöz-ragadtnak nagyon fáj. Valami ilyesmi az érzés, ami bennem éledt a versed hatására. S tudod, ha gondolkodtat, akkor jó.
      Pusza!
      Hanga

    10. Finta Kata on

      Kedves Poppy!
      A Fórumon olvastam versedről. Mostanában ritkábban tudok feljönni a lapra, mert nem mindig akar dorombolni a gépem, vagy ha feljövök, mindig valami rémséget talál ki. Ezért nem láttam meg időben. Nos a versedet két szóval illetem: mélység és félelem küzdenek egymással. Valóban fájó érzeteket kelt és elgondolkodtat.
      Egyébként a "kapaszkodok" szónál ne gondolkodj sokáig, hiszen egyértelmű: ikes ige, tehát a vége sehogyan sem lehet "k"!
      Örülök, hogy olvashattam!
      Kata

    13. Titusz on

      Poppy!

      Egy szakítás után, már csak ez a versed hiányzott! :-/ , 🙂

      "Egy ezüst cérnaszállal akasztotta fel szívem,
      s egy rendes vámpírhoz híven,
      várja, hogy cseppekben gyöngyözzön le az emléke,
      ami nekem fáj, de neki ez méltó elégtétele."

      Rendkívüli köszönet a versedért!
      Üdvözöl: Titusz.

    21. Poppy on

      Zarzwieczky, Gyömbér, prince, köszönöm az értékelést és az együttérzést. Nem kell szó szerint értelmezni a verset, nagyon sok különböző (és más-más irányú) érzést gyúrtam bele ebbe a versbe.
      Remélem, olvastok még!
      Köszi,
      Poppy

    22. jerrynostro on

      Több sort tudnék kiemelni, ami különösen tetszik, de összességben végig kifejező mű, az erő és a hit harca az elkeseredettség ellen.
      A fájdalma múlt árnya mögött megbújik a derűsebb jövő reménye is, csak kissé halovány a fénye, azért remélem, bekövetkezik.

      Üdv.:Tamás

    23. medve on

      Szia!

      Az első két sor nem igazán tetszett… a második zavart nagyon. Nem tudom, miért. Majd közlöm, ha eszembe jut. 🙂

      Viszont:
      "- csak várom
      a feltámadást,
      amikor újra lélek leszek, és nem csupán test;" – ez tetszett, szerintem igazán kifejező… 😀

      A "harmadik versszak" megint lerontja a dolgot – kicsit erőltetettnek érzem… oda valami más kéne. A vége elfogadható.

      Aztán lehet, hogy csak arról van szó, hogy még nem éltem át a dolgot….

      De köszönöm, hogy olvashattalak! A második versszakért igazán megérte. 🙂

      barátod:
      medve

    Leave A Reply